Varga Katalin Kisbence titka Van nekem egy csuda-titkom. Csuda jó! Megsúgom! De el ne mondd! Az nem való! Ha nagy leszek, nem járok én autón; se vonaton, se buszon, se gőzhajón. Lesz egy kertem, kertemben egy szerkezet, ha utazom, abba titkon felmegyek. Megnyomom a titkos gombot, s hoppla hó! Mint a nyíl, úgy kiröppen az űrhajó. Lehagyja a repülőt, a verebet, a holdnál is magasabbra elvezet. Befogom az árva Göncölszekeret, állt magában eddig éppen eleget kocsikázni vigye hát az óvodát, minden éjjel a széles Tejúton át. A Fiastyúk csibéit betakarom: ne fázzanak szegénykék. S ha akarom, anyjukat az Esthajnalhoz elviszem - hadd legyen egy jószága a kertjében. S ha a csibék búsulnának, őket is, van ott hely egy egész állatkertnek is. Visszafelé a holdra is felszököm, s azt a fényes, kis csücskét ott letöröm. Itthon anyám zsebébe majd beteszem, hadd legyen egy pici holdja idelenn.