Zelk Zoltán     Ákombákom   Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdot járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: "Ákombákom, mért vitted el a kabátom? Eső esik, mindig ázom, hideg szél fúj, mindig fázom... Légy olyan jó, ákombákom: add vissza a nagykabátom!" S képzeljétek, jövő nyáron, eljött hozzám ákombákom: s visszaadta nagykabátom.